Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával, és mi az, ami annyira megfogott benne, hogy a mai napig ezt a sportot éled és lélegzed?

Óvodás koromban a szüleim vittek el először egy kézilabdaedzésre Siklóson. A kézilabda mellett több sportágat is kipróbáltam, de egyik sem tudott úgy magával ragadni, mint ez. Nagyon szeretek csapatban játszani, közösen küzdeni egy célért és együtt megélni a győzelmek örömét. Az a közösség, az adrenalin és az összetartás, amit ez a sport ad, a mai napig motivál.

Irányítóként miben érzed magad a legerősebbnek a pályán, és mire fókuszálsz a legtöbbet, amikor a fejlődésedre gondolsz?

Bár elsősorban irányító vagyok, a belső posztokon szinte mindenhol játszom. A legnagyobb erősségemnek a játék szervezését tartom. Nyomás alatt általában jó döntéseket tudok hozni, és szeretem helyzetbe hozni a csapattársaimat. A védekezésemet is erősségemnek érzem, ugyanakkor tudom, hogy támadásban és védekezésben egyaránt van még hová fejlődnöm, ezért folyamatosan ezen dolgozom.

Párhuzamosan teremkézilabdát és strandkézilabdát is játszol – hogyan egyezteted össze ezt a kettős terhelést, és miben érzed a legnagyobb különbséget a két sportág között?

Ez már a harmadik évem, hogy a teremkézilabda mellett versenyszerűen strandkézilabdázom is. Amint véget ér a teremszezon, szinte azonnal kezdődik a strandbajnokság, így a két idény néha összeér. Szerencsés vagyok, mert az egyesületem mellettem áll, legyen szó klub- vagy válogatott programról. Pihenőből valóban kevés jut, de igyekszünk úgy szervezni a felkészülést, hogy ne legyek túlterhelve. A két sportág teljesen eltérő terhelést jelent. Strandon más jellegű állóképességre van szükség, mint a teremben. A homokban a lövéseknél sokkal nagyobb koncentráció kell, hiszen forgásból fejezzük be az akciókat, miközben a védő is beugrik blokkolni. Itt a játék ritmusa is gyorsabb, ezért rövidebb idő alatt kell jó döntéseket hozni. Teremben viszont nagyobb szerepe van a felépített támadásoknak és az összjátéknak, mert strandon emberelőnyben támadunk. A védekezés is teljesen más, hiszen a strandkéziben a kontakt jóval korlátozottabb, ezért itt sokkal fontosabb a lábmunka.

A strandkézis válogatottal Zágrábban kijutottatok a litvániai Európa-bajnokságra – hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor eldőlt, hogy ott lesztek a kontinensviadalon, és mit jelent számodra ez a kijutás?

Természetesen nagyon boldog voltam, hogy sikerült kvalifikálnunk magunkat. Az összetartásokon és a felkészülési mérkőzéseken mutatott teljesítményünk alapján számomra nem volt kérdés, hogy ezt el tudjuk érni. A kijutás már a csoportmérkőzések során biztossá vált, így ezt követően teljes mértékben az éremszerzésre koncentrálhattunk.

A döntőben Franciaország ellen szétlövéssel nyertetek – milyen érzés volt ilyen nyomás alatt helytállni, és mi segített összeszedni magad abban a kritikus pillanatban?

Már többször kerültem hasonló helyzetbe, mind teremben, mind strandon. Általában jól kezelem a nyomást, ilyenkor még koncentráltabbá válok, és igyekszem a lehető legtisztábban meghozni a döntéseimet. Inkább motivál egy ilyen szituáció, mintsem megijesszen.

Azt mondtad a meccs után, hogy a sikert nem egyéni teljesítménynek éled meg – mitől érzed igazán egységesnek ezt a csapatot, és hogyan épül fel ez a közösségi erő?

Az összetartások során egyre jobban összeszoktunk, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is és már tudjuk, hogy mire számíthatunk egymástól. Ebben nagy szerepe van a stábnak is, akik nem csak szakmailag, hanem emberileg is támogatnak minket. Az igazi közösségi erőnk az együttes győzni akarásban rejlik.

Milyen érzés az NB I-es Kozármisleny csapatában játszani, és mit ad ez a környezet a mindennapi fejlődésednek, mind emberileg, mind sportolóként?

Az NB I-ben játszani ennyi idősen igen kemény feladat. Folyamatosan benned van, hogy minél jobban akarsz teljesíteni, de még nem rendelkezel minden képességgel ahhoz, hogy ezt végre is tudd hajtani. Ugyanakkor ez egy fantasztikus lehetőség a fejlődésre. Úgy érzem, az elmúlt évben főként védekezésben léptem előre, de támadásban is szeretnék még sokat fejlődni. Ehhez a feladathoz mentálisan is fel kell nőni, amiben sokat segít az egyesületem, a csapatom és a családom is. Az elmúlt szezon rengeteg tapasztalatot adott, amelyekre a jövőben is tudok építeni.

Mikor gondoltál először komolyabban arra, hogy sportbiztosítással védd magad, és mit jelent számodra az, hogy egy váratlan helyzetben is van mögötted biztonság?

A terem- és strandkézilabda együttes terhelése miatt, illetve a játékos társaim körében történt sérüléseket látva egyre fontosabbnak éreztem, hogy sportbiztosítást kössek. Ebben a gyorsabb felépülés lehetőségét és a pályára való mihamarabbi visszatérést látom.

Mi az, amit kevesen tudnak rólad a pályán kívül és amit szívesen megosztanál azokkal, akik csak a kézilabdás Hónig Hangát ismerik?

Gyerekkoromban néhány évet Németországban éltem, nagyon szeretek utazni, imádom az állatokat, és ha egy kedvenc ételt kellene mondanom, akkor egyértelműen a rántott hús lenne az.

Ha végigtekintesz az eddigi utadon és elképzeled, hol szeretnél lenni öt év múlva – mi az a cél, amiért most minden egyes edzésen és meccsen a maximumot adod?

Számomra az elsődleges cél mindig a folyamatos fejlődés. Szeretnék mind teremben, mind strandkézilabdában a lehető legmagasabb szinten játszani és napról napra jobb játékossá válni. Ez az, ami minden edzésen és minden mérkőzésen motivál arra, hogy kihozzam magamból a maximumot.

Ha további interjúkat is szívesen olvasnál, látogass el a blogunkra.

Ha a sportbiztosítás részletei érdekelnek, ezeket a sportbiztosítás oldalunkon találhatod.